1x1

Stefan: Eltelt 15 év, Damon.
Damon: Hála istennek! Nagyon nem bírtam már a discot. Azok a bokalengető gatyák... még neked sem álltak jól.

Nem volt semmi! Adok egy hatost a művészi hatásra, hogy még fejlődhess. De az a fej... baromi jó volt.

Stefan: Csak Elenát hagyd békén.
Damon: Újabb felhívás keringőre?

2x2

Elena: Hú, ez lenne a kis nappalitok?
Damon: Nappali, társalgó, teniszpálya - ha kell.

Damon: Ó, hát ezek szerint még nem veséztétek ki a volt barátnő témát.
Elena: Nem.
Damon: Hoppá, hát akkor most előtérbe kerül.

Gondolom, most jönnek a családi képek meg a házivideók, de előre szólok, hogy nem volt mindig ilyen jóképű.

Dögös kis csaj, és hú, micsoda virgácsok! Te viszont... cefetül nézel ki.

Vicki: Téged ismerlek.
Damon: Az nem biztos, hogy jó.

Jó újra itt lenni. Szerintem maradok is. Ráfér a városra egy kis vérfrissítés.

1x3

Nagyon színpadias, ahogy itt kiöntöd a lelked, tele van... hasonlatokkal.

Damon: Én hagynám ezt a pomponosdit.
Elena: Miért mondod ezt?
Damon: Azért, mert láttalak a pályán és botrányos voltál.
Elena: Ennyire?
Damon: Aham.
Elena: Ah, pedig szerettem, élveztem id, de idén más a helyzet, és nem úgy néz ki, mintha visszaállna.
Damon: Akkor meg pláne! Hagyd a fenébe! Gond letudva. Tádám!

Micsoda fordulat! Stefan csapattag és már barátja is van. Holnap már neked szól a rá-rá hajrá, öcskös!

Damon: Honnan szerezted?
Stefan: Nem tök mindegy?
Damon: De, mert végülis elcsábíthatom máshogy is. Vagy egyszerűen megeszem.

1x4

Damon: Olyan jó buli ez az egész veled meg Elenával.
Stefan: Már nem bánthatod.
Damon: Igen, a vasfű némileg gátol ebben, de talán már nem is kell. Mert hiszed vagy sem, sok lánynál nem szükséges a ráhatás. Némelyek így is képtelenek ellenállni a vonzerőmnek, a fellépésemnek, a bájamnak, a türelmemnek, mivel végighallgatok akár egy regényt is.

Mi olyan spéci ebben a Bellában? Edward ennyire hülye?

Caroline: Olyan édes is tudsz lenni, ha akarsz.
Damon: Szerintem én mindig édes vagyok.
Caroline: Meg fogsz ölni?
Damon: Ühüm.

Damon: Jó dolog nem megöregedni. Nem bírnám a nyugdíjas éveket.
Stefan: Igen, nekem is a 150 éves kamaszkor a boldogság netovábbja.
Damon: Ez az első poénod, Stefan. Erre már nekem is innom kell.

Szeretnék bocsánatot kérni, amiért a múltkor olyan címeres ökör voltam, és meg akartalak csókolni. Nincs rá mentségem. A pszichiáterem szerint az ilyen dolgaimmal Stefant akarom büntetni.