Hallottam a madarak csiripelését az ablakból, de képtelen voltam odanézni, mert olyan ragyogóan sütött befelé a Nap, hogy teljesen elvakított. Szokásom szerint ismét késésben voltam, de sebaj, ezúttal majd úgy is megvárnak. Egészen pontosan mindenki rám vár. Az összes meghívott vendég. Ugyan nem voltak valami sokan, de a legfontosabb emberek az életemben, mind kint üldögéltek a feldíszített udvaron.
Elena még próbálta a ruhámat egy kicsit feljebb tűzni, nehogy elbotoljak benne, mert hiába tökéletes számomra ez a nap, az egy meglepően méltatlan fordulat lenne. Már pedig én úgy akarok visszaemlékezni erre a napra, mint az egyik legszebb napra, amit valaha is átélhettem. Persze, az elmúlt hetek is tökéletesek voltak, de ez a házasság mégis egy mérföldkő az ember életében. Innentől nincs visszaút, mától kezdve annak az embernek az oldalán fogok élni, akit annyira szeretek, hogy még a saját életemet is feláldoznám érte. És ami a legfontosabb, hogy ő is így érez irántam. Damon nem a nagy szavak embere, ritkán mondja ki, hogy mit érez, de ahogy rám néz, ahogy viselkedik velem, úgy pontosan tudom, hogy mennyit is jelentek a számára.
- El fogok késni - mondtam, ahogy elsimítottam magamon a ruhámat.
Gyönyörű volt. Elenával sokáig jártuk a boltokat, mire felfedeztük ezt a darabot, és már első pillantásra tudtam, hogy ezt bizony nekem szabták. A felső része nagyon szűk volt, gyémántokkal kirakva, de az alsó szoknyarész bő volt egy hosszú uszállyal, amit majd a koszorúslányok fognak tartani, nehogy elszakadjon a ruha. A hajam be volt göndörítve, és hátra lett tűzve a fátyollal. Csupán néhány göndör tincs keretezte az arcomat. A sminkem nagyon minimális volt, mert Damon nem szerette, ha túlzásba vittem, jobb szerette a természetességet.
A nagy készülődések közepette hirtelen kopogás hallatszott az ajtón. Azt hittem, hogy valaki azért jö9tt, hogy megsürgessen, de ahogy Elena kinyitotta, és a testvérem jött be rajta, egyből tisztában voltam vele, hogy még többet fogok késni, mert nem ok nélkül jött ide.
Elena tapintatosan magunkra hagyott minket.
Nate-tel a kapcsolatom holtponton volt. A bűnösségét még csak meg sem próbálta elrejteni, ugyanakkor esküdözött arra, hogy Klaus kényszerítette arra, hogy neki dolgozzon. Én nem szerettem volna ezen rágódni egy életen át, így úgy döntöttem, hogy adok neki még egy esélyt, de természetesen volt bennem még némi harag. Sosem lesz már felhőtlen a kapcsolatunk, de mint utolsó rokonunk, nem haragudhatok rá.
- Miért jöttél? A ceremónia mindjárt kezdődik.
Lehajtotta a fejét, és sóhajtott egyet.
- Pont ezért jöttem. Búcsúzom. Úgy érzem, nem érdemlem meg, hogy ott legyek ezen a napon, amikor ennyit ártottam neked. Most délre utazom, de majd hamarosan meglátogatlak téged.
Marasztalnom kellett volna? Elvégre csak most fújtuk el a békepipát, én viszont valamiért örültem annak, hogy egy darabig nem fogom őt látni. Lesz időm feldolgozni a haragot, amit iránta éreztem.
Csak gyorsan átöleltem őt, és hagytam, hogy a köztünk lévő fal egy kicsit leomoljon.
- Vigyázz magadra, rendben? - suttogtam a fülébe.
- Ígérem - vált el tőlem, és indult az ajtó felé. - Damon illik hozzád. Remélem boldogok lesztek.
Az én esküvői tanúm Elena volt, míg Damonnek Stefan, aki szerencsére már teljesen rendbe jött azok után, hogy Klaus kikényszerítette belőle a rossz oldalát. Ő és Elena is jegyben jártak már, csak nem szerették volna elsietni az esküvőt, ahogy szerintük ettük azt Damonnel. Én tudtam, hogy nem volt igazuk, mert ennél jobban két ember már nem is szerethette volna egymást, és nem is vágytam olyan puccos esküvőre, mint amilyet Elena elképzelt magának. Éppen ezért nekem nem volt semmi gondom a szervezéssel, és azt se bántam, hogy a Salvatore-ház kertjében tartottuk.
A vendégek között ott volt Caroline, aki Tylerrel éppen friss párt alkottak, ott volt Bonnie is, akivel ugyan nehezen indult a kapcsolatunk, de mára az egyik legjobb barátnőm lett. Az ő kapcsolata Jeremy-vel törhetetlan volt, aminek a magam részéről nagyon örültem. Alaric, aki kireklamálta, hogy tegezzem egy nővel az oldalán mutatkozott. Éppen ideje volt, hogy kiheverje a tragikus körülmények között elhunyt Jennát. De az eléggé furcsa volt, hogy Damon voltbarátnőjére, Andie-re vetette ki a szemét. Damon csak arra használta anno a lányt, hogy táplálkozzon belőle. Most pedig, hogy Andie túljutott Damonön, láthatóan teljesen oda volt Alaricért. Katherine is itt legyeskedett Stefan miatt, de biztos voltam benne, hogy sosem fogja megkaparintani. Ha meg megölné, akkor végleg elásná magát Stefan előtt. De azért örülök, hogy most kivételesen meg sem próbált ártani nekem.
Az igen kimondása előtt el kellett mondanunk az eskünket, és nő lévén enyém volt az elsőbbség. Damon felé fordultam, akinek a szeme ragyogott a boldogságtól. Ez csupa melegséggel töltötte el a szívemet, mert előtte oly sokszor volt komor, rászolgált végre ő is a boldogságra. A fekete öltönyében pedig olyan jól nézett ki.
- Tudod, az életem előtted semmit sem ért. Egy olyan ember voltam, aki nem hitte volna, hogy egyszer képes lesz szívből szeretni egy férfit. De te elnyerted az őszinte szerelmemet, ami a halálunk napjáig, és még azon túl is elkísér majd. Ígérem, hogy jó feleséged leszel. Bár a makacsságunk körülbelül egyforma, és nem is mindig én leszek az, aki engedni fgo, de azért mindig tudd, hogy szeretlek, és hogy mindig melletted fogok állni.
Elmosolyodott, és úgy viselkedett, mint egy büszke férj. Bár teljesen mindegy, hogy éppen mosolygott vagy embert ölt; akkor is teljesen oda voltam érte. Ahogy ő is megbocsátana nekem, hs véletlenül elkövetnék egy marhaságot.
Leginkább olyan emberek voltak jelen a szertartáson, akik tudták, hogy kik vagyunk, a házasságközvetítő meg meg lett igézve, hogy tartsa a száját, ha esetleg olyat hall majd.
Most Damon következett az esküvel, és szinte biztos voltam benne, hogy két szóval lerendezi.
- Nos, tudod mennyire pocsék vagyok az érzelmeim kifejezésében, de most megpróbálom egy kicsit megerőltetni magamat. Te vagy az első nő, aki pont olyannak fogad el, mint amilyen vagyok. Nem akarja, hogy jobb ember legyek, és azt sem akarja, hogy rosszabb. Tudom, hogy egy nagyon erős nő vagy, aki meg tudja védeni magát, de bármilyen hosszú is legyen az életünk, én mindig védelmezni foglak. és örökké hálás leszek neked, amiért megmutattad, hogy milyen szép is a viszonzott szerelem. Nem csak azért szerettelek meg, mert gyönyörű vagy, hanem a hihetetlen kitartásod miatt, amikor még akkor is küzdöttél, amikor azt hitted, egyedül maradtál. Az élet nem volt hozzád kegyes, de megígérem, hogy törekedni fogok arra, hogy mostantól a lehető legboldogabb légy mellettem. A szomorú angyal egy vidám, magabiztos nővé változott, aki bebizonyította, hogy nem mindig tud angyalian viselkedni. De én így szeretlek!
Képtelen voltam vissza tartani a könnyeimet, amik így utat törtek maguknak. Igen, most már végleg tudtam, hogy a lehető legjobb döntés volt az, hogy őt választottam életem párjává.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Sziasztok!
Nagyon kevés időm van reagálni jelenleg, de köszönöm mindenkinek.:)
Ami a folytatást illeti, soha ne mondd, hogy soha, de igazság szerint tervezni nem tervezem a folytatást. De hamarosna jövök a következővel, úgyhoyg remélem, azt is követni fgojátok.:)
És köszönöm, hogy olvastatok.:)
Puszi, Estee